Halmok jelenlegi állapota

A kunhalmok védelméről szóló 1996. évi törvény elrendelte a halmok felmérését. A feladatot az Alföldkutatásért Alapítvány végezte el.
Ezek közül ezúttal a Hortobágy, nagykunság és a Hajdúság halmaival foglalkozunk. Először a halomtestek állapotáról ejtünk néhány szót. A halomtestek jelenlegi állapotát tekintve lehet (TÓTH CS. 2004 nyomán)

Ép, amennyiben formáját a természetes erózión és esetleges talajművelésen kívül semmi nem változtatta meg. Felszínét nem bontja meg gödör, árok stb.

Épnek tekinthetők a szántóföldi művelés alatt álló halmok, amennyiben alakjuk a szántás következtében nem vált aszimmetrikussá, továbbá a halom nem alacsonyodott le túlzott mértékben a folyamatos talajművelés következtében.

Megmagasított testű, ráhordott halmok ritkán fordulnak elő. A ritka emberi beavatkozás révén a halom fennmaradási esélyei megnőnek.

Megbontottnak tekinthető a halom, amennyiben azok testén kisebb-nagyobb emberi beavatkozás következtében kialakult sebhelyek (elhordási nyom, beleásás, amatőr régészek gödrei, bevágódó földút stb.) vannak, de ezek a halom eredeti térfogatát legfeljebb 20 %-kal csökkentették.

Roncsoltnak tekinthető a halomtest, ha a beavatkozás során a halomtest eredeti térfogatának több mint 20 %-át érintő károsításról van szó.

Elhordott halom kategóriába tartoznak azok a halomtestek, amelyek a halom széthordása után fél méternél nem magasabb hátas kiemelkedést még mutatnak.

Halomhelyeknek tekinthetők azok az esetek,amelykben a halom helyén semmilyen kiemelkedés nem utal az egykori halom helyére, illetve esetenként negatív térszíni formák (pl. homokbánya) található az egykori halom helyén.

A Hortobágy, Nagykunság és a Hajdúság esetében megállapítható, hogy az ép halmok vannak túlsúlyban, azonban rendkívül kevés az olyan halmok száma amelyek valóban nem szenvedtek semmilyen károsítást (TÓTH A. és TÓTH CS. 2003). Legkevesebb ép halom a Hortobágyon van. Ennek oka lehet, hogy a Hortobágyon a rossz talajadottságok következtében a lakosság fontos anyagnyerő-helyeknek tekintette a kunhalmokat szemben a Nagykunság és Hajdúság területével, ahol a halmoknak, mint humuszvagyonnak nem volt akkora jelentősége. A Hortobágyon sok roncsolt, megbontott halmot, és számos halomhelyet tartanak számon. A leggyakoribb a Nemzeti Park területén belül, hogy a halmokat anyagnyerő helyként felhasználva károsították (pl. Lapos-halom, Grüger-halom, Király-halom, Mihály-halom, Kék-halom, Ekeszarva-halom, Kása-halom) (TÓTH CS. 2004).

Szintén veszélyezteti a halmokat a közlekedés. A közvetlenül a halmok mellett, rosszabb esetben azokon áthaladó, huzamosabb ideig használt földutak a halomtestbe való bevágódásuk által okoznak jelentős károkat (pl. Ecse-halom, Sároséri-halom) (TÓTH CS. 2004).

A hortobágyi pusztabelsőkön tapasztalható kisebb halom-bolygatásokat feltehetően kincskereső szándék ösztönözte, vezérelte (Nagyköves-halom, Pénzásó Pista-halma) (TÓTH CS. 2004).

Károkat okozhatnak katonai beavatkozások, a halmok lőtéri tereptárgyként való kezelése (Nagy-darvas-halom, Ecse-halom), továbbá esetenként egy-egy megásott csatorna szeli ketté a halomtestet, nagy károkat okozva ezzel (TÓTH CS. 2004).

Intenzív állattartás veszélyezteti az Ágota-halom testét. Az itatók beásása, az intenzív tiprás megváltoztatja a halom alakját.
Persze éppen a Hortobágyon találhatunk olyan halmokat is, amelyeket a Kösely vagy a Hortobágy folyó oldalazó eróziója csonkított meg egykor.

A térképek segítségével megállapítható, hogy a halmok pusztulása a hetvenes éveket megelőző időszakban volt a legnagyobb mértékű, az azóta eltelt négy évtizedben jóval kisebb károk keletkeztek (TÓTH CS. 2004). A halmok pusztulása a XIX. század második felében bekövetkező mezőgazdasági, ipari fejlődés, és a közlekedés kiépülésével vette kezdetét, majd a II. világháborút követő intenzív gazdálkodás időszakában, a nagyarányú építkezések idején érte el csúcsát (műút, vasút, halastó stb.).

Napjainkra a folyamat lelassult, él a remény, hogy a halmok napjainkban tapasztalható állapota a jövőben nem romlik tovább, sőt javulás is elérhető lesz a társadalmi szemléletváltozás eredményeként.

A halmok közül rendkívül kevés tekinthető teljesen épnek, ami mutatja, hogy az ember sokrétű, káros gazdasági tevékenységét kevés halomnak sikerült elkerülnie (Tóth A. és Tóth Cs. 2003).

Szerző: Babai Dániel