A kunhalom név eredete, története

A kurgánokat, telleket, testhalmokat, azaz a kunhalmokat „az alföldi nép – eredetüktől függetlenül – egységesen halomnak nevezte, bár tájegységtől és a halom méretétől függően többféle földrajzi köznevet is használt rájuk (laponyag, domb, hegy stb.)” (BEDE 2008). A kunhalom kifejezést a XIX. században a nyelvújító Horvát István (1784 – 1846) nyelvész-történész alkotta, aki az 1825-ben megjelent írásában használta először ezt a kifejezést (HORVÁT 1825, 68–71. rész; TÓTH A.  2004). Kazinczy „pesti triász” –ának tagja volt, önkényes szófejtéseivel vált ismertté. Meggyőződésévé vált, hogy ezeket az emberkéz alkotta kiemelkedéseket a betelepülő kunok hozták létre (TÓTH A. 2004).

Végigtekintve néhány neves kutatónk tevékenységén, a kunhalmok elnevezésének bizonytalanságát tapasztalhatjuk. Jerney János 1844-ben írt Keleti utazás című munkájában rávilágított arra, hogy ezeket az általunk kunhalomnak nevezett képződményeket mindenütt más-más névvel illetik, ahol ilyenek előfordulnak (TÓTH A.  2004).
Ipolyi Arnold (1823-1886), aki a Grimm testvérek példáján felbuzdulva a magyar mitológia megírásába fogott (1854), szintén a kunhalom kifejezést részesítette előnyben (TÓTH A. 2004).
A hazai régészet alapító atyja, Rómer Flóris egyszerűen halmoknak nevezte a Kárpát-medence sík területein fellelhető, ember alkotta kiemelkedéseit (TÓTH A. 2004.).

Elmondhatjuk tehát, hogy a XX. századi hitelesítő feltárások egyértelművé tették azt a korábban is sokak által ismert tényt, hogy a szóban forgó halmokat nem a kunok építették, hanem annál sokkal régebbiek (az első, késő rézkori–kora bronzkori kurgántemetkezések közel 5000 évesek), ugyanakkor téves elnevezésük mélyen beivódott a köztudatba (BEDE 2008).
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kunhalom szó egy, a XIX. században alkotott kifejezés, így a nép a kunhalom szót azelőtt nem használta, nem ismerte (és földrajzi köznévként sem használta), hiszen például „Fekete-kunhalom” vagy „Kántor-kunhalom” nevekkel sohasem találkozunk. Ahogy Jerney János fogalmaz a XIX. század első felében: „annyi bizonyos, hogy hazai halmainknak kunhalom nevezete a’ magyar nép ajkán nem él, ’s néhány tizedév óta az írói nyelv kezdé divatba hozni” (JERNEY 1851). Mindezek ellenére, mint már említettük, a kifejezés ismert, és elterjedté vált napjainkra, ráadásul, mint régészeti szakkifejezés (terminus) is meghonosodott nyelvünkben. Tehát ma már nem csak a szakma alkalmazza, de a köznyelv is ismeri és használja, így lecserélése további bonyodalmakat szülne (BEDE 2008, TÓTH A. 2004).

A kunhalmok többségét tehát valójában nem a kunok építették. Vannak azonban olyan halmok, amelyek ténylegesen a kunokhoz köthetők. A kunok alacsony, kis alapterületű halmokat építettek. A valóban kunok által épített halmok kataszterét Pálóczi Horváth A. készítette el. Ebből kiderül, hogy halmaink töredéke a valóban kunok által épített. Ilyen, kun leleteket rejtő halmokat feltártak a Kiskunság (Öttömös, Balotaszállás, Kiskunfélegyháza – Csólyos, Kiskunmajsa – Kígyóspuszta, Kunfehértó – Pincehegy) és a Nagykunság (karcag – Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Bócsa, Ködszállás; Kunszentmárton – Jaksorérpart, Tiszaföldvár – Homok – Óvirághegy) területén egyaránt (TÓTH A. 2004). A halmokat Móra Ferenc, Bartucz Lajos, Éri István, Pálóczi Horváth A. és Selmeczi ásatásai, híradásai révén ismerhette meg a közvélemény.
Összegzésként megállapítható, hogy a kunhalom elnevezés ugyan teljesen megalapozatlan, napjainkra azonban olyannyira elterjedté vált mind a köz- mind pedig a szaknyelvben, hogy egy  másik kifejezés használatát javasolni aligha lenne célszerű (TÓTH A. 2004)

Felhasznált irodalom

BEDE Á. 2008: Szentes halmai. Szentes 110 pp.
HORVÁT I. 1825: Rajzolatok a’ magyar nemzet legrégiebb történeteiből. „Petrózai Trattner
Mátyás Betüivel”, Pest. Jegyzetekkel ellátott hasonmáskiadása: A magyar nemzet eltitkolt évezredei 3. Anahita-Ninti Bt., 2001.
JERNEY J. 1851: Jerney János ’keleti utazása a magyarok’ őshazájának kinyomozása végett. 1844, 1845. II. kötet. Lebediai út. A ’szerző’ tulajdona. Pest, pp. 91-93.
TÓTH A. 2004: A kunhalom-kérdésről. In: TÓTH A. (szerk.) 2004: A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás – Debrecen, pp. 7-12.

Szerző: Babai Dániel